Blocked JavaScript
Az oldal megtekintéséhez, kérjük, engedélyezze a JavaScript-et a böngészőjében.

Köszönjük!

Hangexpo bérlet V.

Komolyzene
Leírás

Mogyeszt Muszorgszkij kompozíciója, az Egy kiállítás képei a zongorairodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Minden tétele egy-egy karakterdarab, skiccszerűen virtuóz és pontos ábrázolása a megidézett élethelyzeteknek és figuráknak. Joggal érezhetjük úgy, hogy Muszorgszkij zenéje mindig a dolgok eleven és lényegi valóságát ragadja meg. De nem csak életképeket vonultat fel, a ciklus utolsó harmadában a holtak birodalmába kalauzol, finálé gyanánt, a mennyei világ bejárataként pedig ott áll a Kijevi nagykapu. A zongoradarabból többen is készítettek nagyzenekari átiratot, de Ravel hangszerelésének eredetiségét, bátorságát és ötletgazdagságát egyik sem múlja felül. A francia komponista néhány megoldása egészen kongeniális, nem meglepő, hogy a raveli hangzás sokak számára elválaszthatatlanul összeforrott Muszorgszkij muzsikájával.
Rachmaninov három zenei terület között osztotta meg tehetségét. Vezényelt, zongorázott és komponált. Élete utolsó időszakában el-elgondolkodott azon, hogy a karmesteri és zongoraművészi karrier érdekében zeneszerzőként nem hozott-e túl nagy áldozatot, de ilyenkor mindig egy orosz mondásra utalva békélt meg sorsával: tudom, hogy egész életemben három nyúlra vadásztam, de ugyan melyiket kellett volna lelőni? Széles körben ismert, hogy a szerző első szimfóniája megbukott. A kudarc Rachmaninovot olyannyira megviselte, hogy felhagyott a zeneszerzéssel; évek teltek el, mire kimozdult levertségéből. Ekkor viszont egészen kivételes alkotások kerültek ki Rachmaninov műhelyéből, ezen alkotói korszak nagyszerű összefoglalása, pompás záróköve a II. szimfónia. A darab, az első tétel egy részének kivételével, Drezdában keletkezett. A Rachmaninov-család 1906 novemberében költözött ide. A zeneszerző végre kicsit távolabbról nézett vissza a zűrzavaros orosz belpolitikai helyzetet, megszabadulhatott megterhelő, energiáit felemésztő opera-karmesteri feladatai alól, ideje legnagyobb részét a komponálásnak szentelhette. A drezdai időszak a zeneszerző életének legkiegyensúlyozottabb szakaszává vált. A II. szimfónia merész szintézise mindannak, ami Rachmaninov számára a 19. századból igazán fontos volt, ezúttal elég csak két nagy elődre utalni, Liszt Ferencre és Csajkovszkijra.

Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei,
Rachmaninov. 2. szimfónia

További információk

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: José Cura